Nem is tudom...Minél közelebb kerülök a Földhöz és a földhöz, annál kevésbé vagyok optimista.
Douglas Adams 25 éve írt egy könyvet, Last chance to see címmel. Szerintem a legszebbre sikerült könyve. Ebből idézek.
"I watched the gorilla's eyes again, wise and knowing eyes, and wondered about this business of trying to teach apes language. Our language. Why? There are many members of our own species who live in and with the forest and know it and understand it. We don't listen to them. What is there to suggest we would listen to anything an ape could tell us? Or that it would be able to tell us of its life in a language that hasn't been born of that life? I thought, maybe it is not that they have yet to gain a language, it is that we have lost one."
Saját laza fordításomban:
"Néztem a gorilla szemeit, azokat a bölcs és tudó szemeket, és azon a furcsa elképzelésen gondolkodtam, hogy az emberek nyelvet akarnak tanítani a majmoknak. A mi nyelvünket. Mi értelme? A saját fajtánkból is vannak sokan, akik az erdőben és az erdővel élnek, és ismerik a rendszert. Rájuk sem hallgatunk. Miből gondoljuk, hogy hallgatnánk bármire, amit egy majom tudna nekünk mondani? Vagy hogy egyáltalán bármit el tudna mesélni az életéről egy olyan nyelven, amely nem abból az életből született? Arra gondoltam, hogy talán nem is a helyzet, hogy a majmokat egy új nyelvvel kéne gazdagítanunk, hanem az, hogy mi lettünk egy nyelvvel szegényebbek."
És amíg ezt a nyelvet nem találjuk meg újra, addig sok jóra nem számíthatunk. Szerintem.
