Szarvasmarhatartó vidéken jártunk, ami nagy boldogság volt nekem, kicsit pótolhattam Füzi hiányát. :) Olyan kis helyre, mokány tehénkék járkálnak itt is, látszik rajtuk, hogy hegyi fajták, vastaglábúak és általában nem nagyon magasak. Volt, ahol Füzinél alacsonyabbakat is láttam. A többség nála valamivel nagyobb volt, és úgy néztem igen szép tőgyállományokat tudnak produkálni. Mindenféle színük van, barna-fehér foltos, pöttyös, fekete-fehér foltos, egyszínű fekete is volt, jópofák. 

Tehén az úton, még nincs túl a dolgon

A szabadtartás az ilyen vidékeken új értelmet nyer. Mindig úgy éreztem, hogy a mi állatainknak sincs okuk panaszra, de mennyire más úgy, hogy egész hegyoldalakon, völgyekben legelészhetnek kedvükre. (Na meg persze az út szélén vagy éppen közepén járkálnak. :) Igaz, hogy a norvég teheneknek cserébe sokkal hosszabb a téli időszak, amikor beszorulnak az istállóba.

Szabadtartás úgy igazán

A kerítés kizárja őket, nem be

A domboldal közepét kell nézni

Itt-ott feltűnt egy nyalósó a pusztaságban

Van azért elkerített, szakaszos legeltetés is, de ott is mindig szép nagy füvet láttunk. A tejelő állatok valszeg kapnak valami szemes vagy egyéb turbót fejés közben, és több helyen állt a legelőn is köretető, benne szenázs.

A szénát mostanában kaszálják éppen, sok helyen láttunk már lekaszált, még nem bálázott mezőket, vagy éppen frissen kaszált, totál lepucoltakat. Sikerült meglátnunk azt is, ahogy ezek a fehér fóliába csomagolt szenázsbálák készülnek. Egyetlen gép csinálta a bálázást és a csomagolást kompletten, a végén már a kész csomag pottyan. A bálákat aztán egyelőre kint hagyták a legelőn, tele velük a környék. 

Csomagolt széna

(Kíváncsi vagyok mifelénk mikor fog elterjedni ez a módszer. Ha már gépesített rendszereket választ az ember, akkor lehet, hogy sokkal inkább megérné csomagolni a cuccot: nem eszi meg az UV az egészet, mire az ember be tudja bálázni, nincs kitéve az eső veszélyének a száradó széna, és a végeredmény egy lédúsabb és táplálóbb takarmány, amiben több a karotin. Cserébe viszont ott van egy rakás műanyaghulladék. Valami mindig van.)

A hegyvidékeken kétszintes istállókat használnak, ami baromira praktikus. Az épület ráfekszik a dombra, az alsó részénél lehet bemenni az épület alsó szintjére, a hátsó oldalon pedig a felső szintre. Alul laknak az állatok, fölül lehet tárolni a takarmányt. A szemes takarmányt egy csövön keresztül lehet lejuttatni az állatok elé. A felső szintre olyan erős feljáró vezet, amin a gépek is be tudnak menni. Nagyon tetszik ez a rendszer nekem.

 És mit csinálnak a tejjel? Jellemzően leadják a Tine üzemekbe, ami az ország egyetlennek tűnő tejfeldolgozója, legalábbis én boltban még nem láttam másik márkájú ipari tejet és tejterméket. Ami annyiban jó, hogy a boltokban norvég tej van. Annyiban meg fura, hogy itt ez a sok tehén a házaknál, de mégis mindenki a boltban veszi az iparizált tejet meg a többit. Talán a gazdák maguk azért isznak belőle otthon, de hogy eladniuk nem szabad kézen-közön, abban biztos vagyok. Volt egy hely, ahol pasztőrözetlen, hagyományos sajtokat árultak többek között, de ez a ritka kivétel volt.

Végezetül a kedvenc újdonsült tehénbarátaim. Ezek is elég kicsik voltak. Az egyiknek a szarva tetején valami réznek tűnő anyagból volt gömbölyű kupakféle, amilyet még sosem láttam, de nagyon tetszik. 

Szarvtompító

Ui: A birkákról nem lesz külön beszámoló, de ők meg aztán főleg totál szabadságban nevelkednek ezeken a vidékeken. Tél végén kicsapják őket és tél elején szedik össze. Kisebb-nagyobb csapatokban legelésznek, soknak van kolompja. Jószerivel mindenhol ottvannak, a magasabb hegyeken is. Nagyon sok kétbárányos anyát láttam, jó fajták lehetnek, ezek is erősek, vastaglábúak.

Behehe.