Ez a tanulmányút persze valójában nyaralás, de most már jószerivel mindenhol csak parasztszemmel tudok körülnézni. Szerencsére gazdálkodó vidékeken jártunk, úgyhogy volt mit nézni. Lom nevű faluban és környékén tanyáztunk, ahonnan háromfelé lehet a magas hegyekbe jutni. Persze a Sognefjordtól indultunk, szokás szerint, úgy mentünk körbe.

Ottadalen annak a völgynek a neve, ahol Lom fekszik, innen jártunk kirándulni a hegyek közé (1000 méternél kezdődnek, 2469 m a legmagasabb hegycsúcs). Ottadalen Norvégia legszárazabb vidéke, ami évi 250-300 mm csapadékot jelent. A hegyek miatt alakult ki ez a száraz mikroklíma és elég nehéz is elképzelni, mert eddig inkább az esős oldalát ismertük az országnak. Meg is lepődtem erősen, amikor megláttam, hogy szitáló esőben locsolnak. Aztán kiderült, hogy a szitáló eső az úgymond véletlen volt.

Ottadalen

Lomban van egy kis skanzen és egy falumúzeum, ahol megtudtuk, hogy mit is locsolnak többek között: árpát. Na ezen aztán főleg meglepődtünk. Állítólag itt valami nagyon finom fajta árpát termesztenek, ami rövid tenyészidejű, nincs is más választása. Most, július végén, még zöld. Gondolom augusztus vége felé lesz majd aratás. (Északi szélesség 61 fokról beszélünk, a baranyai 46 fokhoz képest.)

Árpaföld július végén 

Ahhoz viszont nincs elég eső, hogy magától kinevelődjön az árpa, úgyhogy az emberek néhányszáz évvel ezelőtt elkezdtek elképesztő irrigációs rendszereket kialakítani, hogy a hegyről lehozzák a vizet a szántókra. Erdeifenyő egész törzsét teljes hosszban kivájták és abból csináltak vályúkat, ezeket összeillesztve kilóméteres nagyságrendben alakítottak ki csatornákat, amik levezették a vizet a szántóig. A szántón aztán ásott árkokkal operáltak: halszálkás rendszerben voltak kiásva, mindig egy-egy ágba engedték be a vizet, onnan aztán kézi erővel, egy speckó hosszú keskeny lapátfélével locsolták ki a földre. Vegetációs időszakban szárazság idején egész nap ezt csinálta a gazda. Ahol nem volt elég víz mindenkinek, ott próbálták beosztani egymás között, de voltak belőle viták jócskán. Felmerül, hogy mi a töknek kell árpát termeszteni ott, ahol nem is lehet...az emberi lélek rejtelmei. 

Fenyőtörzsből faragott öntözőcsatorna a falumúzeum épülete körül

Aztán eljött a gépesítések kora és most mindegyik tanyán van egy erre rendszeresített anakonda locsolótömlő, ami egy rohadt nagy gurítható dobra van feltekerve, oda viszik, ahova kell. Persze traktor is van minden tanyán, általában szép modern gépeket látni. Így már könnyebb, úgyhogy most már a legelőket is tudják locsolni, és úgy látom szokták is. Így már könnyű, hogy magától jön a víz a hegyről, az áram sem kerül semmibe a szivattyúzáshoz.

Ipari anakonda

Lomban van egy pékség, ahol helyben sütött kenyereket árulnak, ott van árpalisztes kenyér. Megkóstoltuk, finom. Tán otthon is ki kéne próbálni.