Alapvetően azért nem nyírunk füvet, mert nem füvet tartunk a birtokon, hanem rétet, amit pedig ugye nem is szokás nyírni. (Főleg mivel a tyúkokat is az táplálja.) A rét azért jobb, mint a fű, mert mindenféle értékes, szép, hasznos, szeretnivaló növény nő benne, aminek mi is tudunk örülni, nemcsak a tyúkok. Ehhez persze tudni kell, hogy mi nő közte. Most már egész jól tudom, bár 5 év múlva biztos fényévekkel előrébb leszek, rajta vagyok az ügyön.

Most így néz ki a nagykaputól nézve a rét. 

És többek között ilyesmiket találni benne: ezerjófű, cickafark, apróbojtorján, orbáncfű, citromfű, lándzsás útifű, csalán, kankalin, szászszorszép, ibolya, lómenta, katáng, ami most eszembe jut. Ezeket eszegetjük, teának szárítom, mert bolti teát szerencsére már évek óta nem iszom. A padláson egy kiszuperált járókából csináltam egy nagyon hatékony aszalórendszert. A mostani időben 2 nap alatt minden leveles dolog ropogósra szárad. Ezen a képen jobb oldalon orbáncfű és ezerjófű szárad, bal oldalon málnalevél, zsálya és citromfű föntről lefelé. De lehetne diólevél, hárs vagy szederlevél, ha máskor fényképezek.

Naió, nem is mondtam igazat az alcímben. Amikor mindent megszedtem, amit kell, akkor mégis szoktunk rétet nyírni fönt a ház előtti részeken, jellemzően július végén. Ilyenkor mindig megállapítjuk, hogy azért urbánusan szocializálódtunk és tényleg milyen kis helyes az a néhány centis fű hatás. Aztán jövőre megint hagyjuk megnőni.