Folytatom a sort. A tyúkjaink a rendszer oszlopos tagjai. Első tyúkunkat Lizinek hívták, és anyutól kaptuk 5 éve. Lizi aztán sajnos róka áldozata lett, akkor még nem volt kerítés és kutya sem. (Azóta lekopogom, hogy elég jó nyugi van birtokon belül, bár épp a minap tűnt el az egyik kotlós a fészkéről és 3 liba is elhalálozott egy éjjel, úgyhogy van azért átmenő forgalom, de reméljük ennyiben marad a dolog.) Aztán jöttek mindenféle egyedek. Volt, hogy vettem letojt ipari tyúkot és volt, hogy egy ilyen tyúk megkotlott (3 éve). Egyszer hoztam egy adag fogolyszínű őshonos naposcsibét Egerágról, mert nekem az tetszik nagyon. Sajna nem sikerült nekik tisztán tartaniuk az állományt és voltak benne fehér pikkelyes változatok. Aztán volt egy ideig kopasznyakú kakasunk, de az nem tetszett. Keltetéskor hoztunk a szomszédból is tojásokat, szürke és búbos félék voltak köztük. Kaptam egyszer néhány bábolnai kettőshasznosításút, na azokat is szeretem, mert jó súlyuk van és jól tojnak. Bekerült néhány itáliai tyúkocska tavaly, ők filigránabb alkatúak. Az évek során aztán összevissza keveredtek ezek és kialakult egy szép tiritarka társaság, igazi parasztmix.

Szerintem jó dolog nálunk tyúknak lenni. Nincs baromfiudvar, vagyis kéthektáros a baromfiudvar, ha úgy nézzük. Mínusz a veteményes, mert oda csak szezonálisan szabad bejárniuk. Amúgy oda mennek, ahova kedvük tartja. Mindig vannak páran, akik elmerészkednek egészen a nagykapuig, vagy akár kimennek az utcára, aztán van egy nagyobb csoport, akik a hátsó legelőn szeretnek lenni, és vannak, akik a ház előtti ligetes részre hagyatkoznak, mert onnan lehet a leggyorsabban odaszaladni, amikor megjelenek (vagy a gyerekek) valami tállal a kezemben. 

Igyekszünk a lehető legkevesebb takarmányt behozni rendszeren kívülről. A tyúkok tavasztól nyár végéig nem kapnak mást, csak amit a birtok megtermel. Legelnek, megeszik a fű- és gazmagokat, kapirgálnak, keresgélnek. Elkapnak mindenféle rovart, gilisztát. Ha van potyogó gyümölcs, gyorsan befalják. A legelőn a tehénpottyantásokat akkurátusan szétkapirgálják. A fehérjebevitelt tejtermékek formájában segítem: aludttej, savó, félresikerült sajt, vagy néhanapján akár friss tej, ha épp nincs más. Őszre aztán kimerül a legelő (de ha ilyen marad az idő, akkor már augusztusra ki fog égni minden), és kell a szemes takarmány. Egyelőre nem termesztünk gabonát, marad a vásárlás. Talán idén végre sikerül vegyszermentes forrásból szereznem.

Tyúkocskáink gyönyörűen és gyönyörűeket tojnak. Nem tudok számokat mondani, mert az sem tudom hány tyúk van éppen, de tippre azt mondom, hogy most napi 10-12 tojás akad. Az biztos, hogy tojást soha nem kell vennünk, pedig elég jól fogyasztjuk, és igén szép számban szoktam belőle (el)adni barátoknak, úgyhogy mi kell még. (Egyik évben vezettem a tojáseladásokat és sokszor annyi pénz folyt be, mint amennyit takarmányra költöttem.) A szabad tyúktartás egyik szép kihívása, hogy folyton nyitott szemmel kell járni a birtokon, mert mindig készülnek új fészkek. Van néhány bevett hely, és amikor feltűnik, hogy kevés ezekben a tojás, akkor neki kell állni keresni, amit a gyerekek fantasztikusan csinálnak. Ilyenkor találunk hirtelen 20-30 tojást egy bokor alatt. Annyira autentikusak vagyunk, hogy szakajtóban tartjuk a tojást. :)

Az első években keltetőgépben szaporítottuk az állományt, tavaly volt az első év, hogy mindent a kotlósokra bíztunk. Azt hiszem végül 4 fészekalja kelt ki, télre lett negyvenvalahány tyúk, plusz néhány kakas. Tél előtt és alatt levágjuk a 1,5 éves kakasokat, tavaszra az új generáció marad. Tavasszal mindig van egy létszámesés, amikor a héja/karvaly/kitudjamégki neveli a fiókáit és az erdő felől a fák alatt lecsapva bizony el-elkap egy tyúkot. Aztán van néhány fiatal tyúkocska, aki nem tudja, hogy az erdő egy veszély hely és átbújik a kerítésen. Ezeket a róka szokta hazavinni a gyerekeinek. Aki szerencsés és nem túl kalandvágyó, az megmarad, amolyan kis természetes szelekcióban. Az első kotlósok április-május körül ülnek el. Idén későn kezdődött a szezon, sokáig volt hideg. Tavasszal végül csak 1 ült le, de most az utóbbi pár hétben hárman is kedvet kaptak. Sajnos ebből volt a fent említett eltűnés, úgyhogy most kettőről tudunk. Idén először nem raktam őket zárható helyre, hanem hagyom őket a bokorban, amit maguk választottak. Reméljük ez a kettő már biztonságos helyen van. 

Egyik este pont sikerült lekapnom, ahogy alszanak az anyjuk alatt. :)

És ne feledjük, hogy dolgoznak is a tyúkok, amikor szükség van rájuk. Jól csigátlanítják a kertet, és ki tudja még mi mindent szednek össze. Utána persze kell egy kis idő, mire elhiszik, hogy most már le van zárva a veteményes és nem jöhetnek be. Ilyenkor szoktam levágni a szárnyuk végét, hogy ne tudjanak berepülni. A szabadság ára. 

Ahhoz képest, hogy ennyi tyúkunk van, baromfihúst eszünk a legritkábban. Szerintem nem éri meg a húsáért tartani ilyen rendszerben. Vagyis amennyi marad, az nagyon klassz, de nem éri meg arra stresszelni, hogy minél több legyen. Kb. 30-40%-os veszteség van, mire felnőnek. Alapszabály, hogy jércét nem vágunk le, csakis kakast. Öreg tyúkot sem igen ettünk még, egyelőre mindenki lehet nyugdíjas. Egyik évben próbáltuk színes gyűrűkkel jelölni őket, aztán rájöttem, hogy tökmindegy. 3 vagy 4 éves a legidősebb. Idén kaptunk egy adag naposcsibét is ajándékba, és ha sikeresek lesznek a kotyik, akkor azért jut majd a fazékba is és megint vissza tudjuk állítani a létszámot a téli kezdésre. A célom az 50 körüli tojólétszám.