Igen, igen, neki is kijár a dícséret. Ő Kajla, aki idén tapossa 7. életévét, nálunk pedig lassan 5 éve él. Ki hitte volna, amikor megkaptuk, hogy ennyire jó kecske lesz belőle. Akkoriban még azt hittem, hogy törpekecskét szeretnék, és képes voltam az ország másik feléből megvenni, mert azt mondták, hogy az. Aztán kiderült, hogy az apja volt törpe, az anyja meg parlagi, teljesen normál méretűre nőtt. Valamikor szeptemberben jöttek 2010-ben (összesen hárman, de már csak ő van meg), 2-3 dl tejeket sikerült fejnem belőle. Persze én sem voltam profi, ő pedig már apasztott. Aztán 2. évben már jobb volt, már volt, hogy 1,5 litert is fejtem (a kecskéket is csak napi egyszer fejem). Aztán egy szezont máshol lakott, utána hazajött és tavaly a laktációs időszak elején, leválasztás után volt 3 liter tej is, aztán beállt bő 2 liternél. És akkor jött az idei év. Egy gidát ellett, aki 6-hetesen került el itthonról. Kajla pedig napi 4 liter tejet adott, egy fejésre. Ez aztán 2-3 hét után beállt napi 3 literre. Azóta is megbízhatóan adja. Egészen hihetetlen látni, hogy mekkora lett a tőgye, még épp nem éri el a földet. 

Három literecske friss kecsketejecske.

Nevéhez híven az egyik füle kajla (kiszakadt belőle a címke, még mielőtt megkaptuk), az egyik szarva hiányzik (letörték neki egyszer), de kit érdekel, amikor ilyen jófej, nyugis személyisége van és ilyen jól tejel. Kis magányos farkas, igazából a legjobban egyedül érzi magát, társaságban kevésbé magabiztos, Füzivel jóban vannak, és ő a birkák "anyukája" is.