Szóval pont arról kezdtem el írni a minap, hogy milyen jó dolog is tehenet tartani, és mennyire szerelmes vagyok Füzibe. Aztán jött az ominózus szerda, amikor elakasztotta magát a szögesdrótban. Csúful felszakadt az egyik bimbója. A káromkodáson és sírdogáláson túl nem sokat tudtam tenni, jódoztam, aztán este még bekötöttem, hogy éjszaka ne koszolódjon. 

Másnap reggel nem nézett ki rosszul a seb, mintha már kicsit hegedt is volna, de ahogy elkezdtem tisztogatni a tőgyet a fejéshez és lejött a tej, felrepedt. Úgyhogy három bimbót fejtem a géppel, a negyedik pedig szépen folydogált mellette. (A kattogás a pulzátor hangja, nem a tejé, de látom pont szinkronban vannak egy ideig.)

Ekkor őszintén nem tudtam elképzelni, hogy ez hogy a fenébe fog valaha behegedni, ha itt folyamatosan csöpög. Persze az jó volt, hogy legalább kifelé dolgozik a rendszer, úgyhogy öntisztító, és a tejben biztos van egy rakás áldásos anyag. Fejés végén megint jól bejódoztam, és napközben aztán még többször mentem ellenőrizni és jódozni. Délben még volt egy kis szivárgás, délutánra elállt. Este megint gézbe tekertem. 

A nagy meglepetés aztán péntek reggel jött, vagyis 1,5 nappal a baleset után. A seb a reggeli fejéskor eléggé be volt hegedve ahhoz, hogy meg tudjam fejni! Nem hasadt szét a mosogatás közben, de azért aggódtam, úgyhogy igyekeztem gyorsan dolgozni. Hálát adtam a jósorsnak, hogy ezt most nem kézzel kell megfejnem, hanem géppel - az ugyanis pont beszippantja és ezért nincs rajta nyomás ott, ahol kézi fejésnél az ujjaim lennének. Végül meg is úsztam egyetlen kis rúgással, amikor a sebhez hozzáért a tömlő szája. Amikor már benne volt, akkor Füzi ugyanúgy állt, mint mindig, meg sem rezzent. Az volt az egészben a legfurcsább, hogy tele volt ez a tőgynegyed is, és nem fejtem kevesebbet tejet, mint máskor - pedig tegnap délben még töküresre volt szivárogva. Ezt annak tudtam be, hogy beindult a legelőn a fű és most napról napra több tejet kapok. 

Fejés után megint jódoztam, és hagytam a dolgára menni. Estére kicsit felrepedt neki, lehet, hogy valami bokorban elakadt, kapott mégegy kötést a biztonság kedvéért. 

Ma reggelre - vagyis 2,5 nappal a baleset után, már szemmel láthatólag behegedt a seb belseje, csak 1-2 mm mélynek tűnik a nyílás, de persze nem feszegettem. A fejés teljesen simán ment. 

Mindebből csak egy következtetést tudok levonni: az evolúció nem hazudik. Aki hülye, az legyen erős. Ha nem így lenne, már egészen biztosan rég kihaltak volna a szarvasmarhák. És persze még mindig imádom és azért be fogom fejezni az ömlengős írást is.