tanyakönyvi kivonat

tanyakönyvi kivonat

Schröckenfux

avagy a kaszálás gyönyörűsége

2015. május 27. - zsanettrp

Annyira jó neve van ennek a Schröckenfuxnak, hogy nem tudom elégszer mondani. :) 

Nade miez? Ez bizony egy osztrák gyártmányú kasza, állítólag nagyon jó minőségű pengével, ergonomikusan kialakított nyéllel, minden a hosszú távú felhasználhatóság jegyében. Így néznek ki.

fenykep1127.jpg

És azért vannak ennyien, mert kell egy az embernek, egy az asszonynak és egy a gyerekeknek, akik ugyan leányok, de mink ugye emancipáltak vagyunk. 

Namost. A kaszálásról igencsak keveset tudok, de annyira már három éve rájöttem, amikor először próbáltuk, hogy csak az nem tud kaszálni, akinek nincs jó kaszája. Ennél a felismerésnél aztán meg is állapodtunk egy időre. Aztán, mint annyi mindennek, ennek is eljött a maga ideje és mostanra eljutottunk odáig, hogy bizony szeretnénk tudni kaszálni. (Ebben nagy része van Feri barátunknak, akinek ezúton is köszönjük az inspirációt. :) Ezért szereztük be ezeket a jó kaszákat. 

Nade mitől jó egy kasza? Úgy tűnik, hogy leginkább két dologtól: van egy jó pengéje, ami borotvaéles és van egy kényelmes nyele, ami pont passzol az emberhez. Ez a Schröckenfux mindkét dolgot tudja, ha hinni lehet a marketingjüknek, no meg a szóbeszédnek. Nekünk még csak egy napja van velük tapasztalatunk, de a ma esti véleményem az, hogy bizony tényleg lehet nekik hinni. Mutatom. Előtte (illetve félig előtte, mert későn kapcsoltam):

fenykep1113.jpg

Ez meg ma este.

fenykep1125.jpg

Nem méregettem sem az időt, sem a területet, de érzésre sokat kaszáltam kevés idő alatt (ez csak egy része) és még mindig fel tudom emelni a karomat, és a derekamat sem érzem. Ez azért van, mert most már elég jó kondiban vagyok a kinti munkák miatt, meg azért, mert ehhez kaszához jár egy olyan testtartás, amellyel nem erőlteti túl az ember a hátát. Amolyan swingesen, egyenes háttal, hajlított térddel, ide-oda hintázva. Najó, ez a fejemben még sokkal jobban néz ki, mint a gyakorlatban. De ha már nagyon profi leszek, akkor levideóztatom magam. :) 

Addig pedig nézzétek Nielt, aki Csehországban lakik Verával. Ők egyrészt forgalmazzák a kaszákat (náluk vettük), másrészt pedig rengeteget tudnak és tanítanak a hatékony kaszálásról és karbantartásról. Itt lehet inspiráló videókat nézegetni. 

Aztán majd jön a kasza kalapálása, ami kb. az egész dolog lelke. Ezt is Nieltől próbálgatjuk ellesni online, talán egyszer személyesen is sikerül. Majd erről is írok még, amikor már belejöttünk. Szerencsére a kaszák kalapálva érkeztek, egyelőre elég a fenőkő nekik. 

És még azt akartam hozzáfűzni, hogy nagyon jó érzés kaszálni. Ahogy az ember csöndben dolgozik, hallja a hangokat, közben mélázgat, tűnődik, jól kimelegszik a munkában, aminek van egy kis meditatív jellege a ritmusosságából fakadóan - szerintem receptre kéne írni lelkibánatok ellen. Arról már nem is beszélve, hogy a tehén milyen hálás lesz majd a télen, amikor kétpofára tömi magába ezt a finomságot. :) 

 

Óda egy tehénhez

avagy miért pont kárpáti borzderes

Ó, te hén! 

Ez lenne az ódám első sora, az már biztos. A többi része egyelőre még nincs kidolgozva, de ezt az egy sort minden reggel elmondom Neki. Neki, vagyis Füzinek, született Füzény. Nevezzük harmadik gyerekemnek.

fuzi.jpg

 

Fajtája kárpáti borzderes. Igazi családitehén méretű jószág, mi ezért választottuk.(Jersey lett volna a másik opció, mint szintén családi tehén. De a méret miatt maradtunk a bordzeresnél. Idén viszont Jersey spermával inszemináltattuk Füzit, és ha üsző lesz, megtartjuk.) Nem az volt a cél, hogy napi 20 liter tejünk keletkezzen, hanem az, hogy legyen egy mokány kis állatunk, akivel méretben elbírok, és aki bírja az egyszeri fejést, a legelős szabad életet, cserébe pedig ad annyi tejet, ami nekünk elég. Ez teljesen bevált. Tavaly júniusban ellett először, tehát még csak első laktációs szezonját éli. Az elejétől úgy szoktattam, hogy napi egyszer fejem. (Hosszú távon nem tudom megoldani a mindennapokat kétszeri fejéssel, nálunk a kecskék is így élnek. Eddig még senki nem panaszkodott. :)) Jelenleg, 6 hónapos vemhesen - szeptember közepére várjuk a borjút - bő 5 liter tejet ad.

Kizárólag legelésből és friss zöldség/gyümölcs diétán tartja fenn magát, soha nem kapott szemes takarmányt. Amikor sikerül a marharépa, akkor egy ideig az is van télen, vagy takarmánytök, alma, ami éppen akad. Alapvetően a legelő részén él a birtoknak, amit szakaszos rendszerben legeltetünk. Télen a birtok többi részén is járkálhatnak a kecskével, amíg ki nem hajtanak az első virágok, fák. Nyári szezonban pedig fűnyírőként is használjuk a védett területeken, szigorúan láncon. Elég változatos étrendje van. A lucfenyőre sokat rájártak az utolsó hideg hetekben. A babérmeggyet totál kopaszra zabálja. Imádja az almafát, de lelkesen megeszi a cseresznyét, körtét, házi berkenyét, szőlőt is. Szereti az aranyvessző (forsythia) leveleit, a bambuszt, jószerivel az összes bogyós cserjét (galagonya, som, berkenye stb.), mogyorót, kétpofára tömi a szilt. A tölgy-csemetéket nem bántja és a hársfát sem. A szomorúfűzt alulról gyönyörűen megfrizurázta még tavaly. 

Télen-nyáron szabadon él, nincs istállóba kötve, de télen behúzódhat egy ólfélébe. Általában kint van mindenféle időjárásban, nem egy nyápic típus. Fejéshez van egy kis fejőólunk, ami nagyon jól bevált. Géppel fejek, ami szintén nagyon jól működik. Elég nehéz tőgye van, kézzel nem szívesen adja le, géppel pedig olyan ember is meg tudja fejni, akinek a keze nem bírná. 

Amiért még a borzderesre szavaztunk annó, az a nagyon jó zsíros tej. Most a napi tejadagból fél liter tejszínt tudok leszedni, merőkanállal fölözöm. Nem tudom ez hivatalosan jónak számít-e, nekünk mindenesetre nagy boldogságot okoz. Leginkább vajat verek belőle, de jut tejszínhab és tejföl is. 

A tejet pedig isszük, kefir készül belőle meg túró, és most már egy ideje sajtot is készítek. Nem vagyok nagyon profi, de ez olyan, mint az ember saját bora: nagyon el kell rontani ahhoz, hogy ne találjuk ízletesnek. Ennyire általában nem szoktam elrontani. :) 

Ja, és mindezek után marad még annyi tej, hogy tudok belőle másoknak is juttatni. 

fenykep0787.jpg

 

Szóval én azt mondom: borzderest minden családi gazdaságba! :) 

Köszönet Miklós Rudiéknak (Polyán Egyesület), akik magukra vállalták, hogy stabilizálják a kárpáti borzderes állományt.

Lelk(iismeret)es libapásztor

Egy hete megérkeztek az idei kislibáink. Mivel kint még hideg van, az éjszakát egy ládában töltik lámpa alatt. A kis libapásztor pedig annyira szereti őket, hogy odakuckózott melléjük a mosókonyhában a földre, alul birkabőr, fölül gyapjútakaró. Négy éjszakát aludt így mellettük, mire elege lett a sipítozásból. :) 

Fényszék

vagyis panorámás alomszék

Volt valami vicc, hogy New Yorkban a Szabadság-szoborból a legjobb a kilátás, mert onnan nem látszik a Szabadság-szobor. Na, kb. ilyen a mi budink is, avagy modern nevén alomszék. Van is különbség a kettő között, hiszen a budi egy gödör volt a földben, ahova töményen ment a cucc, ennek minden kellemetlen következményével együtt - büdös, legyek, talajterhelés. És valalmi miatt a budik mindig sötétek és pókhálósak voltak gyerekkoromban. Bár ez utóbbi azokra az alomszékekre is igaz, amelyeket az elmúlt években láttam.

A nagy különbség a két rendszer között az, hogy az alomszékben az ember komposztot termel. A kipottyantott végeredményt mindig valamilyen szerves anyaggal takarjuk, így a szén és nitrogén arányát olyan kellemes értékre hozzuk, amelyen a komposztálódás folyamata hatékonyan tud lezajlani. A végeredményt pedig visszaforgatjuk a talajba, amely ettől élő és termékeny lesz. Van most már erről sok információ a világban és tavaly már az Everness fesztiválon is volt alomszék. Ki tudja, ha összejön, akkor idén már a Hosszúhetényi Talicskaolimpián is lesz. :D 

Szóval a panoráma, amit az alcímben ígértem. Sosem értettem teljesen, hogy miért kell egy alomszéknek sötétnek lennie, és mivel volt egy kupac régi üvegezett ajtónk, azokból készült a mi kis kuckónk, árnyékszék helyett fényszék lett belőle. Kívülről most éppen átmeneti szakaszban van, le kell majd kezelni, miután leszedtük a régi festéket. De ha bemegy és ráül az ember, akkor aztán panaszra nincs oka, főleg ha körülnéz. :)

 

Huncut a bíró!

avagy MOST már tényleg tavasz van

Pár napja fogalmazgatok már magamban egy "Ki ette meg a sárgarigót?" című bejegyzést, mert még mindig nem hallottam a hangját. Már keresgéltem azokat a szörnyű, szívszorító képeket a hálókról és elfogott madarakról Egyiptomban, Olaszországban, Albániában stb. (Sírtam, amikor azt a cikket a NG-ban olvastam.) Mára már kifejezetten kezdett rosszkedvem lenni és próbáltam elképzelni, milyen lesz a nyár a sárgarigó hangja nélkül, közben cifrákat gondolva mindenféle emberekről. Pedig úgy két hete már meg voltam győződve róla, hogy hallottam pár énekfoszlányt, de kedves természetőr szomszédom felvilágosított, hogy a seregély baromira tudja utánozni a sárgarigó hangját, és úgy tűnik mégiscsak neki volt igaza, mivel pont akkoriban érkeztek meg a seregélyek. 

Ma aztán, egészen pontosan 18:45-kor meghallottam az első igazi, tagadhatatlan sárgarigókiáltást. Nekem ez a tavasz végleges, hivatalos megnyitója. :) Már várom a tavaszi és nyári reggeleket, amikor erre a hangra fogunk ébredni. Tessék, csináltam persze egy első felvételt. Az a nagyon öblös füttyögés az. (Ahogy a cím is mondja, régen úgy tartották, hogy azt kiáltja: "Huncut a bíró!". Ez is egy szép szelete a magyar kulturális örökségnek. :D) 

Most egy évre megnyugodtam.

És itt az eddigi egyetlen képem, még 2010-ből, idén talán sikerül egy jobbat készíteni. 

 

sargarigo.jpg

 

És egy másik jóhír a végére: tegnap átment a kertünkön egy búbos banka! Először a kis tónál láttak a lányok, aztán pont a cseresznyefára ült, amikor én kinéztem. Ma hallottam a hangját is az erdőből. Reméljük még viszontlátjuk!

Én sem hazudok

de tévedni sikerült

A minap írtam, hogy mitől sárga a vaj. Azt mondtam, hogy a béta-karotintól. Tegnap felvilágosított a testvérem, hogy a fűnek a xantofill adja a színét. A xantofillok is a karotinoid csoportba tartoznak, mint ahogy a karotinok. Mindegyik fontos, hogy jelen legyen, úgyhogy a következtetés azért marad: védeni kell a szénát. 

Elnézést kérek, hogy téves információt közöltem. Az eredeti címet is javítottam. Akit pedig érdekel a karotinoidok lelkivilága, az olvasgasson buzgón.

Még több ilyen kritikus olvasót. :) Kösz, Móni! 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Karotinok

http://en.wikipedia.org/wiki/Xanthophyll

 

A Föld napja...

A kép forrása itt. 

Nem is tudom...Minél közelebb kerülök a Földhöz és a földhöz, annál kevésbé vagyok optimista.

Douglas Adams 25 éve írt egy könyvet, Last chance to see címmel. Szerintem a legszebbre sikerült könyve. Ebből idézek.

"I watched the gorilla's eyes again, wise and knowing eyes, and wondered about this business of trying to teach apes language. Our language. Why? There are many members of our own species who live in and with the forest and know it and understand it. We don't listen to them. What is there to suggest we would listen to anything an ape could tell us? Or that it would be able to tell us of its life in a language that hasn't been born of that life? I thought, maybe it is not that they have yet to gain a language, it is that we have lost one."

Saját laza fordításomban:

"Néztem a gorilla szemeit, azokat a bölcs és tudó szemeket, és azon a furcsa elképzelésen gondolkodtam, hogy az emberek nyelvet akarnak tanítani a majmoknak. A mi nyelvünket. Mi értelme? A saját fajtánkból is vannak sokan, akik az erdőben és az erdővel élnek, és ismerik a rendszert. Rájuk sem hallgatunk. Miből gondoljuk, hogy hallgatnánk bármire, amit egy majom tudna nekünk mondani? Vagy hogy egyáltalán bármit el tudna mesélni az életéről egy olyan nyelven, amely nem abból az életből született? Arra gondoltam, hogy talán nem is a helyzet, hogy a majmokat egy új nyelvvel kéne gazdagítanunk, hanem az, hogy mi lettünk egy nyelvvel szegényebbek." 

És amíg ezt a nyelvet nem találjuk meg újra, addig sok jóra nem számíthatunk. Szerintem. 

süti beállítások módosítása