Pár napja fogalmazgatok már magamban egy "Ki ette meg a sárgarigót?" című bejegyzést, mert még mindig nem hallottam a hangját. Már keresgéltem azokat a szörnyű, szívszorító képeket a hálókról és elfogott madarakról Egyiptomban, Olaszországban, Albániában stb. (Sírtam, amikor azt a cikket a NG-ban olvastam.) Mára már kifejezetten kezdett rosszkedvem lenni és próbáltam elképzelni, milyen lesz a nyár a sárgarigó hangja nélkül, közben cifrákat gondolva mindenféle emberekről. Pedig úgy két hete már meg voltam győződve róla, hogy hallottam pár énekfoszlányt, de kedves természetőr szomszédom felvilágosított, hogy a seregély baromira tudja utánozni a sárgarigó hangját, és úgy tűnik mégiscsak neki volt igaza, mivel pont akkoriban érkeztek meg a seregélyek. 

Ma aztán, egészen pontosan 18:45-kor meghallottam az első igazi, tagadhatatlan sárgarigókiáltást. Nekem ez a tavasz végleges, hivatalos megnyitója. :) Már várom a tavaszi és nyári reggeleket, amikor erre a hangra fogunk ébredni. Tessék, csináltam persze egy első felvételt. Az a nagyon öblös füttyögés az. (Ahogy a cím is mondja, régen úgy tartották, hogy azt kiáltja: "Huncut a bíró!". Ez is egy szép szelete a magyar kulturális örökségnek. :D) 

Most egy évre megnyugodtam.

És itt az eddigi egyetlen képem, még 2010-ből, idén talán sikerül egy jobbat készíteni. 

És egy másik jóhír a végére: tegnap átment a kertünkön egy búbos banka! Először a kis tónál láttak a lányok, aztán pont a cseresznyefára ült, amikor én kinéztem. Ma hallottam a hangját is az erdőből. Reméljük még viszontlátjuk!