Utánaolvastam a nyers tej fogyasztása kapcsán a kullancs-encephalitis fertőzésmechanizmusának. Itt egy kis összefoglaló azoknak, akiket érdekel.

     Alapvetően nincs nagyon sok idevágó kutatás és adat. Amik vannak, azok viszont jellemzően kelet-Európában készültek, mert itt sok fertőzött régió van és talán a rurálisabb életvitel miatt nagyobb arányban fogyasztanak nyers tejet, ezért több csoportos fertőzés is történt az elmúlt pár évtizedben. Magyarországon leginkább a nyugati-délnyugati országrészt és az Északi-középhegység vidékeit tartják számon, mint erősen fertőzött területeket, de 2011-ben Baranyában is történt nyers kecsketejen keresztüli fertőzés egy családnál.
     Azért trükkös a dolog, mert az állatok (kecske, birka, tehén) tünetmentesen esnek át a fertőzésen. A tejbe viszont bejut a vírus, és nyers tej fogyasztása esetén az emberen már tüneteket okozó fertőzés lép fel. Az inkubációs időszak ilyenkor rövidebb, mint kullancscsípés esetén. Maga a fertőzés nem feltétlenül halálos, de sajnos lehet az. Kellemesnek biztos semmilyen esetben sem mondható, és mindenféle neurológiai tüneteket, maradandó károsodást is okozhat.
     A tejben jónéhány napon át ürül még a fertőző vírus az állat megfertőződése után. Pontos számok nincsenek, úgy tűnik egyedenként is változhat a dolog és állatfajonként is, de akár 23 napon át is tarthat a tej fertőzöttsége. Ha az állat immunizálva van a vírus ellen, akkor viszont nem fertőz a teje. A gond az, hogy nem igazán világos, hogy milyen módszerek vannak immunizálásra. Több helyen olvasom, hogy nincsen állatokra kifejlesztett oltás, viszont a humán oltást lehet állatoknál is használni. Aki egyszer átesett a fertőzésen, az szintén immunitást szerez, sőt egy tanulmány szerint az embereknél a természetes úton fertőződött személyek szervezetében hosszú távon több antitest marad, mint az oltottaknál. Persze a fertőződés útján történő immunizálás aligha célravezető, főleg haszonállatnál.
     A fertőzött tejet elég nehéz hatástalanítani. Az egyetlen tanulmány szerint, amelyben végeztek idevágó kísérletet, a pasztőrözés nem segített: 30 percen át tartották 65 fokon a tejet és még ezután is fertőző maradt. A forralás viszont sikeresen kiirtotta a vírust.
     Az ember számára védettséget adhat az encephalitis elleni oltás is. Az egyik csoportos fertőzésnél az a személy maradt tünetmentes, aki be volt oltva a vírus ellen. Az ő vérében is kimutatható volt egy nemrégi immunválasz, viszont a fertőzés nem vált aktívvá.
     Mi a tanulság mindebből? A legbiztosabb, ha forraljuk a tejet. Ettől viszont egy rakás jó dolog szétesik benne, ami az én szememben erősen csökkenti a tejivás értelmét. A másik lehetőség, hogy beoltatjuk magunkat a vírus ellen. Ennek előnye, hogy a csípés általi fertőzés ellen is véd; hátránya leginkább pénzügyi. A leghatásosabbnak az állat immunizálása látszik. Erről még az állatorvost ki fogom faggatni. Még az is lehet, hogy már volt is fertőzve a tehén meg a kecske és már rég immunis, csak mi nem tudunk róla. Talán egy idevágó vérvizsgálatnak is lenne értelme. Decisions, decisions...

http://www.eurosurveillance.org/ViewArticle.aspx?ArticleId=20128
http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/baloghzsuzsanna.e.pdf
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21186771
http://wwwnc.cdc.gov/eid/article/19/5/12-1442_article