Ó, te hén! 

Ez lenne az ódám első sora, az már biztos. A többi része egyelőre még nincs kidolgozva, de ezt az egy sort minden reggel elmondom Neki. Neki, vagyis Füzinek, született Füzény. Nevezzük harmadik gyerekemnek.

Fajtája kárpáti borzderes. Igazi családitehén méretű jószág, mi ezért választottuk.(Jersey lett volna a másik opció, mint szintén családi tehén. De a méret miatt maradtunk a bordzeresnél. Idén viszont Jersey spermával inszemináltattuk Füzit, és ha üsző lesz, megtartjuk.) Nem az volt a cél, hogy napi 20 liter tejünk keletkezzen, hanem az, hogy legyen egy mokány kis állatunk, akivel méretben elbírok, és aki bírja az egyszeri fejést, a legelős szabad életet, cserébe pedig ad annyi tejet, ami nekünk elég. Ez teljesen bevált. Tavaly júniusban ellett először, tehát még csak első laktációs szezonját éli. Az elejétől úgy szoktattam, hogy napi egyszer fejem. (Hosszú távon nem tudom megoldani a mindennapokat kétszeri fejéssel, nálunk a kecskék is így élnek. Eddig még senki nem panaszkodott. :)) Jelenleg, 6 hónapos vemhesen - szeptember közepére várjuk a borjút - bő 5 liter tejet ad.

Kizárólag legelésből és friss zöldség/gyümölcs diétán tartja fenn magát, soha nem kapott szemes takarmányt. Amikor sikerül a marharépa, akkor egy ideig az is van télen, vagy takarmánytök, alma, ami éppen akad. Alapvetően a legelő részén él a birtoknak, amit szakaszos rendszerben legeltetünk. Télen a birtok többi részén is járkálhatnak a kecskével, amíg ki nem hajtanak az első virágok, fák. Nyári szezonban pedig fűnyírőként is használjuk a védett területeken, szigorúan láncon. Elég változatos étrendje van. A lucfenyőre sokat rájártak az utolsó hideg hetekben. A babérmeggyet totál kopaszra zabálja. Imádja az almafát, de lelkesen megeszi a cseresznyét, körtét, házi berkenyét, szőlőt is. Szereti az aranyvessző (forsythia) leveleit, a bambuszt, jószerivel az összes bogyós cserjét (galagonya, som, berkenye stb.), mogyorót, kétpofára tömi a szilt. A tölgy-csemetéket nem bántja és a hársfát sem. A szomorúfűzt alulról gyönyörűen megfrizurázta még tavaly. 

Télen-nyáron szabadon él, nincs istállóba kötve, de télen behúzódhat egy ólfélébe. Általában kint van mindenféle időjárásban, nem egy nyápic típus. Fejéshez van egy kis fejőólunk, ami nagyon jól bevált. Géppel fejek, ami szintén nagyon jól működik. Elég nehéz tőgye van, kézzel nem szívesen adja le, géppel pedig olyan ember is meg tudja fejni, akinek a keze nem bírná. 

Amiért még a borzderesre szavaztunk annó, az a nagyon jó zsíros tej. Most a napi tejadagból fél liter tejszínt tudok leszedni, merőkanállal fölözöm. Nem tudom ez hivatalosan jónak számít-e, nekünk mindenesetre nagy boldogságot okoz. Leginkább vajat verek belőle, de jut tejszínhab és tejföl is. 

A tejet pedig isszük, kefir készül belőle meg túró, és most már egy ideje sajtot is készítek. Nem vagyok nagyon profi, de ez olyan, mint az ember saját bora: nagyon el kell rontani ahhoz, hogy ne találjuk ízletesnek. Ennyire általában nem szoktam elrontani. :) 

Ja, és mindezek után marad még annyi tej, hogy tudok belőle másoknak is juttatni. 

Szóval én azt mondom: borzderest minden családi gazdaságba! :) 

Köszönet Miklós Rudiéknak (Polyán Egyesület), akik magukra vállalták, hogy stabilizálják a kárpáti borzderes állományt.